TERHELÉSÁTVITEL A GYAKORLATBAN
Terhelésátvitel – problémás kivitelezés:
- új emelő-toló szerkezet – belső oldali nézet – 1.sz.kép;
- az ajtószárny magától középre csúszik;
- a küszöb erősen meghajol;
- a küszöb felső széle és a lézer közötti távolság a szerkezet szélén 34 mm – 2.sz.kép;
- középen a távolság 38-39 mm – 3.sz.kép;
- a küszöbelhajlás mértéke a szerkezet közepén 4-5 mm;
- az ajtószárny magától középre „fut”;
Terhelésátvitel – hibák a beépítés fázisában:
- helytelen kivitelezés:
- oldalsó kép - nem felel meg az aktuális követelményeknek és beépítési irányelveknek;
- a terhelésátvitelt teljesen figyelmen kívül hagyták;
- helyes kivitelezés - első kép - ahogy lennie kellett volna;
Terhelésátvitel – előírás szerinti kivitelezés:
- padlószintű szerkezetek esetén a teherhordó ékek egymás közötti távolsága maximum 500 mm legyen;
Terhelésátvitel – előírás szerinti kivitelezés:
- ablakok és erkélyajtók estében a függőleges osztók, illetve váltóprofilok alatti tartományban kiegészítő teherhordó ékek alkalmazása ajánlott;
Terhelésátvitel – előírás szerinti kivitelezés:
- az „egymezős” ablakszerkezetek esetében, ahol a felületek szélessége >= 1000 mm, biztosítani kell a terhelésátvitelt;
- a terhelésátvitel biztosítása kiegészítő teherhordó ékekkel történik a mezők középső tartományában;
- az ékeket a sarokcsapágy függőleges síkjában, a tokkeret alatt kell elhelyezni vízszintesen;
Terhelésátvitel – előírás szerinti kivitelezés:
- erkélyajtók esetében a sarok-és ollócsapágyak tartományában további rögzítési pontok kialakítása ajánlott;
- ezek a rögzítési pontok javítják a terhelések átadásának hatékonyságát;
Terhelésátvitel – előírás szerinti kivitelezés:
- kiegészítő rögzítések a padlóbeálló tartományban (pl. purenit)
Terhelésátvitel – előírás szerinti kivitelezés:
- a padlóbeállókat azok teljes mélységi szélességében alá kell támasztani, mert csak ezáltal biztosítható a megfelelő terhelésátvitel;
Terhelésátvitel – előírás szerinti kivitelezés:
- alacsony párkányfogadóval vagy tokszélesítővel szerelt fix szerkezetek esetében kiegészítő teherhordó ékek elhelyezése szükséges;
- a keretek alatt elhelyezett ékek függőleges síkja essen egybe az üvegek alatt vízszintesen elhelyezett ékek függőleges síkjával, így biztosított a nehéz üvegsúlyból származó terhelések egyenletes továbbítása;
RÖGZÍTÉSSEL KAPCSOLATOS TERVEZÉS
Rögzítés tervezésének alaptézisei:
- a DIN 18056 szabvány szerint, amennyiben egy beépítendő szerkezet felülete meghaladja a 9 m2-t, valamint a rövidebb oldal hosszúsága a 2 métert, statika tervezést kell végrehajtani;
- habok, ragasztok, szórható- és más szilárdságú tömítőanyagok rögzítéshez nem megengedettek;
- A rögzítés mindenkor szilárd anyagba történjen !
- a rögzítést beépítőcsavarok, szerelőfülek, konzolok használatával kell elvégezni;
- beépítéskor a RAL rögzítésére vonatkozó előírásait be kell tartani;
- ügyeljünk arra, hogy az épületszerkezetből eredő mozgások nem kerülhetnek át a nyílászáróra;
- számoljunk a profilok hőmérsékletváltozás hatására bekövetkező hőtágulásával;
- vegyük figyelembe a felhasznált alapanyagok maximális elhajlására vonatkozó sajátosságokat;
- tartsuk szem előtt az alkalmazott sorolók statikai sajátosságait, konzolos megerősítésük lehetőségét;
- fordítsunk figyelmet a kávában történő rögzítési lehetőségekre;
- tervezzük meg a redőnyök és egyéb árnyékolástechnikai elemek szerkezethez történő csatlakoztatását;
- gondoskodjunk a belső és külső ablakpárkányok előírás szerinti szigeteléséről;
- határozzuk meg – szakterületek szerint (beépítés, szigetelés, vakolás, stb.) – a felelősségi köröket;
- ellenőrizzük a tervdokumentációkat, méretek és pozíciókiosztásokat;
- tervezzük meg a kibontott nyílászárók elszállítását, ártalmatlanítását;
- gondoskodjunk a takarításról, védőfólia eltávolításról;
- egyeztessük a munkálatok átvételét, s bonyolítsuk azok átadását;
- a szerkezetek beépítése megvalósulhat a nyílászárók egymás mellé, vagy egymás fölé történő helyezésével;
- a nyílászárókat legalább két egymással szemben lévő oldalon a tartószerkezethez biztonságosan rögzíteni kell;
- a terhelések átvitele a rögzítéseken keresztül valósul meg;
- a függőleges helyzethez képest maximum 10 °-os elhajlás még vertikálisnak minősül;
- a nyílászárók rögzítésének minden arra ható erőt biztonságosan továbbítania kell a tartószerkezetre és a talajra, viszont azokról nem kerülhet át semmilyen erőhatás a nyílászáróra;
- az épületeket - beleértve az épületszerkezeti elemek rögzítését is - úgy kell megtervezni, hogy az élet és testi épség ne legyen veszélyeztetve;
- számoljunk a saját súlyból, illetve a kiegészítő tartozékokból (árnyékolórendszerek, redőnyök) származó terhelések állandó jelenlétével;
- kalkuláljunk függőleges és vízszintes irányú szélterhelésből, illetve időjárási hatásokból (hőmérsékletváltozás, hó-, és jégteher, stb.) származó erők időszakos (változó) jelenlétével;
- fordítsunk kiemelt figyelmet a hőmérsékleti hatásokból származó tágulási és zsugorodás alakváltozásokra;
Rögzítés tervezésének alaptézisei:
- a terhelésátvitel körkörösen, de legalább két, egymással ellentétes oldalon valósul meg;
- a perforált nyílás ablakait a kialakított nyílásba, vagy a teherhordó falszerkezet elé helyezik --- 1-2.sz.ábra;
Beépítés mód – vízszintes nyílásban elhelyezett ablakok:
- statikai sorolók nélkül egymás mellé elhelyezett több ablak, amelyek közvetlen (elemenként kivitelezett) terhelésátvitellel kapcsolódnak a padlóhoz, mennyezethez vagy áthidalóhoz – 3.sz.ábra;
- a vízszintes szalagablakokat általában a padló/parapet, illetve a mennyezet/áthidaló közé vagy a teherhordó falszerkezet elé építik be;
Beépítési mód - függőleges nyílásban elhelyezett ablakok:
- statikai sorolók nélkül egymás felett elhelyezett ablakok, amelyek közvetlen (elemenként kivitelezett) terhelésátvitellel kapcsolódnak az ablak feletti falazathoz;
- a nyílászárók oldalsó rögzítésekkel kapcsolódnak az épületszerkezethez – 4.sz.ábra;
Főbb szabályok a beépítési módok függvényében:
- megváltozott körülmények: nagy tömegű nyílászárók; a határoló külső falak alacsony szilárdsága; új, épületen kívüli beépítési helyzetek;
- a perforált homlokzatú nyílászárók esetében megfelelő rögzítőelemek segítségével biztosítsuk a körbefutó, mechanikus rögzítést;
- a nem előre beépített redőnyszekrények esetében, ha azok megfelelő mechanikus rögzítése nem biztosítható, a felső, vízszintes keretrészt, statikailag önhordóvá kell alakítani, s biztosítani kell az elégséges oldalsó rögzítésüket;
- a vízszintes és függőleges nyílásokhoz kialakított önhordó keretrészekkel rendelkező ablakok esetében is gondoskodjunk azok megfelelő rögzítéséről;
- gondoskodjunk a megfelelő teherhordó-és távtartó ékek, konzolok és keretszerkezetek használatáról , illetve azok szakszerű pozícionálásáról;
- biztosítsuk az előírás szerinti rögzítési távolságok meglétét a belső sarkoktól, illetve a szomszédos rögzítési pontoktól számítva;
a nyílászárók rögzítésével és terhelésátvitelével kapcsolatos legfontosabb tényezők
Rögzítőfüllel történő beépítés előnyei/hátrányai:
- a rögzítőfülek viszonylag rugalmasak, ezért az anyagok hőmérsékletváltozás hatására bekövetkező hosszváltozását jól kompenzálják;
- a rögzítőfülek csak az ablak síkjára merőleges terhelést képesek felvenni, teherhordó és távtartó ékek alkalmazása minden esetben szükséges;
- a korrózióvédelem elengedhetetlen;
- a falazat és szerkezet függvényében eltérő teherbírású rögzítőfülek alkalmazása;
- a túlzott (nagyobb, mint 45 °) deformációt a fugaszélességhez történő illesztéskor (beforgatás) el kell kerülni;
- a beépítési hézagban lévő fémalkatrészek elkerülhetetlen termikus gyenge pontok, ezért a füleket úgy kell elhelyezni a szigetelő anyagok tartományában, hogy elkerüljük a káros hőhidak kialakulását;
Legfontosabb rögzítési alapelvek:
- a szerkezetre ható erőhatásokat biztonságosan továbbítani kell a nyílászáróról az épületre;
- egyetlen erőhatás sem vihető át az épületszerkezetről a nyílászáróra;
- biztosítani kell a megengedett deformációk, elhajlások károsodás nélküli kompenzációját;
- perforált homlokzaton is biztosítani kell a „körkörös” rögzítettséget;
- a rögzítés minden esetben szilárd anyagba történjen;
- szögekkel, tömítőanyagokkal, szigetelő habokkal megvalósított rögzítés nem megengedett;
- ütvefúró használata perforált téglába tilos !
Rögzítéshez javasolt segédanyagok – M023 csavartámasz :
- üreges, perforált téglába, XPS táblába történő rögzítés esetén a csavartámasz alkalmazása kiegészítő stabilitást nyújt;
- a csavartámasz a kritikus értékeket 5-szörös mértékben feljavítja;
- jobb erőelosztást garantál, illetve biztosítja a vasalatra ható terhelések falazatra történő hatékony átvitelét;
- az M023 alkalmazása nélkül a szerkezet már 3-4 kg súlyterhelés esetén kimozdul a rögzítési pozícióból;
- az M023 használatával kivitelezett rögzítés esetében 13-14 kg súlyterhelésnél tapasztalható elmozdulás;
Rögzítéshez javasolt segédanyagok – M323 „Maßchecker”:
- a „Maßchecker” a beépítés helyszínén is könnyen és pontosan biztosíthatók az előírás szerinti rendszerméretek (12 mm vasalatfalcmagasság, 8 mm-es belső oldali, illetve 6 mm-es külső oldali peremtakarás);
- a méretpontos beépítés biztosítja a meghatározó termékjellemzők (hang- és hőszigetelés, lég- és vízzárás, határozott, könnyed működtetés) teljesülését;
- megbízható segítség a nyílászárók beépítésénél a szerkezetek beállításához;
- segít elkerülni a reklamációkat, illetve csökkenti azok előfordulási esélyét;
- szerelése egyszerű, s használata által már a kezdetektől fogva egy kontrollált nyitás- és zárási funkciót biztosít a szerkezetek számára;
Rögzítéshez javasolt segédanyagok – S019 szerelőhüvely:
- a portálszerkezetek esetében mindenkor számolnunk kell a mennyezetsüllyedéssel és az abból származó következményekkel;
- a mennyezetsüllyedés esetén az engedélyezett elhajlási érték l/300;
- a fentiekre tekintettel az emelő-toló szerkezetek felső tartományában egy min. 30-50 mm felső beépítési hézag kialakítása szükséges;
- a beépítési hézag kiegyenlítését megfelelő szigetelő anyag (PUR-hab, szigetelő gyapot) segítségével biztosítani kell;
- biztosítani kell, hogy a mennyezet ne nyomja a szerkezetet;
- a fentiek megelőzését az S019-es szerelőhüvely szavatolhatja;
- elhelyezése a felső oldali keretben, a vezetősín alatt, az előírás szerinti rögzítési távolságokban valósul meg;
- az előre beépített szerelőhüvelyek - a vezetősín lebontását követően - a felső oldali rögzítés professzionális kivitelezését garantálják;
Rögzítéshez javasolt segédanyagok – M136 dübelkamraadapter :
- a mélyen ülő csavarozás kiválóan ellensúlyozza a vasalatterhelést;
- a külső falsíkra történő beépítés esetén is teljesül az ift.Rosenheim által előírt 60 mm-es minimum éltávolság követelménye;
- erős csavarkötés és fokozott szilárdság jellemzi az üvegezőlécnútba történő „kapaszkodás” révén;
- nincs szükség az acélszelvény átfúrására, így nincsenek rozsdásodást okozó acélforgácsok;
- kamratömítettsége kiváló, további tömítésre nincs szükség;
- alkalmas betonba, mészhomoktéglába, tömör téglába, (min. 2 fallal rendelkező) perforált téglába, könnyű betonba és puha fába történő beépítéshez is;
- rögzítéséhez ajánlott csavar: (Würth) AMO III – AW30 Ø7,5 mm -- Ø 8mm-es fej -- megfelelő hosszúságban;
Rögzítéshez javasolt segédanyagok – M682 takarósapka:
- optikailag a dübelkamraadapterhez hasonló, szerelési pozíciója tökéletesen illeszkedik ahhoz;
- köszönhetően a minimális anyagvastagságnak elfér a vasalatolló alatt is, alkalmazása ebben a tartományban ajánlott;
- optikai takaráshoz is megfelelő (tévesen elhelyezett furatok, deformálódott üveglécbefogadó nútok elfedése);
- a rögzítőfülek rugalmassága kompenzálja ugyan a hőmérsékletváltozásból eredő hosszváltozást, de – ellentétben tokon keresztül, illetve M136 segítségével kivitelezett beépítéssel - csak az ablak merőleges síkjára ható terheléseket képesek felfogni;
- a rögzítőfülek alulméretezés esetén könnyen deformálódnak, termikusan gyengék (hőhidak kialakulása), korrózió elleni védelmük elengedhetetlen;
Az M682 takarósapka és M136 dübelkamraadapter előnyei:
- biztosítják a bármely irányból szerkezetre ható terhelések felfogását, kiválóan ellenállnak a csavarodásnak, tekeredésnek;
- a tokon keresztüli rögzítéshez viszonyítva minimálisan kisebb a szükséges kihúzóerő (0,56 kN) -- lásd ift. Rosenheim vizsgálati jelentése a következő oldalon;
- alkalmazásukkal teljesül az ift.Rosenheim által előírt 60 mm-es minimum éltávolság követelménye;
- nincs szükség az acélszelvény átfúrására, így nincsenek rozsdásodást okozó acélforgácsok;
- a kamratömítettsége kiváló;
Rögzítés M136 dübelkamraadapter, illetve M682 takarósapka alkalmazásával:
Az M682 takarósapka és M136 dübelkamraadapter alkalmazása:
- a csavarmélységet minden esetben igazítsuk a falazat anyagához;
- a furatmélységet, a furat átmérőjét és az éltávolságot a rögzítőelem gyártójának előírásai szerint alakítsuk ki;
- perforált és üreges téglák esetén ne használjunk ütvefúrót;
- a tömör kőbe, illetve betonba fúrt lyukak esetén távolítsuk el azokból a fúráskor képződött port, mivel ez befolyásolja a dübel teherbíróképességét;
- ügyeljünk az optimális beépítési hézag kialakítására;
- az eltúlzott beépítési hézag esetén növekszik a hajlítónyomaték és csökken a rögzítőelem teherbíróképessége ( pl. rögzítés 5 cm-es XPS-be);
az aláépítmények (toktoldók, profenit, purenit padlóbeállók) szerelése esetén is fordítsunk kiemelt figyelmet a megfelelő hosszúságú rögzítőcsavarok használatára;
A rögzítés kivitelezésénél kiemelten ügyeljünk az alábbiakra:
- akadályozzuk meg, hogy a nedvesség meghatározatlan módon a profil belsejébe „hatoljon”;
- gondoskodjunk az alsó oldali rögzítőfuratok lezárásáról, tömítéséről;
- ügyeljünk a beépítés során a szerkezet függőleges, vízszintes és azonos síkú kivitelezésére;
- a függőlegestől és vízszintestől való eltérés nem lehet nagyobb 3 méteres hosszon, mint 1,5 mm/m, illetve a teljes szerkezet vonatkozásában, mint maximum 3 mm;
- ügyeljünk arra, hogy a tokszerkezet ne mozduljon ki a helyéről a „túlzott erővel” történő meghúzás következtében;
- ügyeljünk arra, hogy a szerkezet funkcionalitása és megjelenése semmi esetre se sérüljön;
Síkból „elcsúszott” beépítés problematikája:
- a szerkezet ferdén került a kávába;
- káva széle jobboldalon 21,5 cm;
- ugyanaz a szerkezet a baloldalon;
- káva széle baloldalon 18,5 cm;
