L’importance des joints

a PVC nyílászárók esetében a makulátlan hő-és hangszigetelést, a kiváló lég-és vízzárást egyrészt azok deformációmentessége, stabil alaktartása, másrészt a szerkezetekben alkalmazott tömítések típusa garantálja;
az évek folyamán elfáradó, szerkezetből kiforduló, vagy abban az ott felgyülemlett pára, por hatására „szétporladó” tömítések idővel már nem képesek ellátni alapvető funkciójukat sem;
az időjárás hatására erősen erodálódó tömítéseken keresztül eleinte csak részlegesen, később már teljes mértékben megszűnik a szerkezet szigetelése;
a hiányos szigetelésű, tömítetlen szerkezettel járó következmények teljes mértékben azonosak azon tulajdonságokkal, amelyek kizárására, nem kívánt előfordulására a nyílászáró eredetileg rendeltetett;
ilyen nem kívánt következmények: a hangos, zajos és szeles lakótér, a szerkezet belsejébe hatoló csapadék, a belső helyiségbe szivárgó nedvesség, illetve a bentről távozó meleg és energia;
eleinte a PVC nyílászárókat (ahogy napjainkban minden fa-illetve alumínium szerkezet esetében továbbra is) kizárólag EPDM (eredeti kaucsuk) gumitömítéssel készítették;
mivel az EPDM hőstabilitása rendkívül magas, s nem tartalmaz lágyítót, így nem található benne olyan anyag, amely hő hatására „vándorlásra”, alakjának megváltoztatására késztetné, ezért alaktartása kiváló;
az EPDM elasztikusságát, eredeti formáját makulátlanul megőrzi akár -40°C és +130°C között, s akár 50 éven túl is;
kiváló időjárás-és ózonállóság, valamint rendkívül jó UV-stabilitás jellemzi, továbbá - összetevőinek köszönhetően - kompatibilis a vízzel hígítható akril lazúrokkal és lakkokkal is, ezért körültekintés nélkül is egyszerűen karbantartható;

idővel azonban, elsősorban rentabilitási okokból, az ablakgyártók rákényszerítették a PVC profilrendszerek gazdáit, hogy találjanak megoldást a profilokkal együtt feldolgozható tömítésekre;
mivel az EPDM tömítés alakját hőmérséklet változás hatására sem változtatja, vagyis hőre nem lágyul, s azt csak utólag, a PVC profilok összehegesztését követően, a keretekbe kézzel behúzva lehet megmunkálni, így az új elvárásoknak megfelelni nem tudott;
ráadásul a „manuális” feldolgozás a gyártók részére plusz munkaerőt (létszám) és többlet időráfordítást (költség), továbbá drágább bekerülést jelentett;
a fenti sajátosságai miatt az EPDM nem találtatott alkalmasnak a költségek csökkentésére, így a profilgyártók kifejlesztették a PVC granulátumból előállított TPE/PCE tömítőszalagokat;
mivel a TPE/PCE tömítések alapanyaga műanyag, így annak meghatározó tulajdonsága (hőre lágyul, hidegre keményedik) szintén jellemzi ezeket tömítésnek „álcázott” PVC szalagokat;
viszont a fenti típusú PVC tömítések, köszönhetően a műanyag termikus tulajdonságának, a profilokkal együtt könnyen megmunkálhatók (szabhatók, vághatók, hegeszthetők), továbbá a feldolgozásuk nem kíván plusz munkaerőt, sem többlet időráfordítást, s ezáltal tökéletesen megfelelnek az „olcsó gyártás és kevésbé tartós minőség” követelményeinek;
mivel a PVC lágyulási hőmérséklete ≥75 °C, illetve - 10°C hőmérsékleten már megdermed, ezért a tartós alakvesztés veszélye miatt jóval kevésbé alkalmas a tökéletes szigetelésre és lég-és vízzárásra, mint egy EPDM gumitömítés;

amíg egy TPE ( termoplasztikus elasztomer) tömítés szobahőmérsékleten a gumitömítéshez hasonló tulajdonságokat képes felmutatni, illetve ugyanúgy ellenáll az akril lazúroknak, lakkoknak, mint az EPDM, túlhevülés esetén (80°C felett) már ez a tömítéstípus is meglágyul, s alakját végérvényesen elveszíti;
a PCE (post CoExtrusion) tömítések viszont már a - 10°C + 70°C közötti hőmérséklettartomány változását sem képesek tartós deformáció nélkül elviselni, ráadásul sem a lakkoknak, sem az akril alapú mázoknak nem állnak ellen, ezért az akril alapú anyagokkal történő tisztítás komoly károkat okozhat az amúgy sem erős állagukban;
szintén a műanyagokra jellemző meghatározó sajátosság a „kúszási” tulajdonság, ami azt jelenti, hogy dinamikus terhelés hatására fokozódik az anyag deformációjának veszélye;
a „kúszási tulajdonság” a túlzott szorítóerővel kerethez zárt szárnyak PVC tömítései gyorsan elnyíródnak, maguktól kiesnek, kifordulnak a tömítésnútból, s ezt követően már egyáltalán nem tömítenek;